Malmaison bárónő 1897 nyarán - máig tisztázatlan körülmények között - feleségül megy Boris Roganskihoz, a félig orosz, félig talán albán kalandorhoz (foglalkozása nem ismert), akivel a korábban idézett naplórészlet tanúsága szerint egy vonatút során ismerkedett meg. Annyi bizonyos, hogy első találkozásukkor nem tettek egymásra kedvező benyomást, és Boris "furcsasága" az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt. 

A lányregényekben sokszor játszik szerepet valamilyen tévedés.

Tévedhet a hősnő a fülébe duruzsoló széptevő jellemét illetően (keserűen), de tévedhet a célfiú is a szőke libával kapcsolatban, akit eredetileg előnyben részesít (de megbánja).

De a mai világban ebből is kicsit több kell. A főhős legyen nagyon béna. Tévedjen jó sokat. Az olvasó ma már nem szereti, ha kioktatják és nem akar felnézni a főhősre. Nem szabad túl magasra tenni a lécet. Inkább mutassanak egy nála is hülyébbet, akinek valahogy (?) sikerül kifognia egy tökéletes férfit. Ehhez óriási bűvészmutatványok szükségesek, még szerencse, hogy Emilia Pemsley köztünk van, aki mesteri kézzel keveri a paklit, és a kisegítő iskolából induló regényei rendszerint egy-egy kellemes külsejű arisztokrata vagy hasonló kaliberű egyéniség karjaiban érnek véget. Valahogy. Nagyon találó kifejezés.

Beszéljünk bátran némely meg nem válaszolt kérdésről.

A lányregények sajátos szemlélete azt az elképzelést kényszeríti ránk, hogy a férfi főhős ugyanúgy élvezte a sok megpróbáltatást, mint a főhősnő, és hát tulajdonképpen mindig is a házasságon gondolkodott, csak akadályoztatva volt. 

De, kérdezzük magunktól, mi ebből az igazság? 

Az ember azt gondolná, a reménytelen szerelem nem ér. Lányregényben legalábbis nincs keletje. A meghiúsult ábrándok piacán nem sok az érdeklődő. 

Egy gyenge pillanat - a csúcspont utáni csúcspont merész trükkje

Foxtrott korai alkotói korszakára jellemzőek az enyhén bizarr beütésű történetek, ami mögött magánéletének hullámzása sejthető (ld. A kegyetlen titkárnő címszereplőjének, Rozinak a furcsa rítusai vagy Kontár Tivadar „érdekes” családja a Ne mondd el senkinek című kisregényben). Egyik korai szerelme, Tepertő Etelka ekkoriban hagyta ott egy jómódú lókereskedőért. Másik szerelme, Lonc Kamilla akkor dobta, mikor Foxtrott balga módon bemutatta főnökének, a Szent Bonifác Patika tulajdonosának. (Az Egy sötétlelkű férfi című művében a címszereplő fenyegetésekkel veszi rá egyik alkalmazottját, hogy menjen hozzá feleségül, majd a Szent Bonifác-templomban kötik meg ezt a kikényszerített házasságot.)

Rövid, viharos pályafutása a Szent Bonifác Patikában komoly kihatással volt művészi tevékenységére. Az itt töltött három hónap alatt írta meg az Egy gyenge pillanat című regényt, amely egy jobb sorsra érdemes, elnyomott és lebecsült fiatalemberről szól, akibe beletörik egy helybeli hárpia bicskája... A cselekmény a műfaj szabályai szerint halad a végkifejlet felé, de néhány furcsa félmondatból és látszólag feleslegesen beiktatott mellékjelenetekből némi fogalmat alkothatunk a tanonckodás kemény hónapjairól. Miután több vevő is panaszt tesz rá, hogy slendriánul szolgál ki és a modora minősíthetetlen (a „Még valami?” kérdést számos alkalommal unott hangon tette fel!), Foxtrottot páros lábbal rúgják ki a patikából. Ebben a válságos időszakban írja meg az Egy gyenge pillanat kulcsjelenetét, ami nemcsak a regény cselekményében, hanem Foxtrott művészi ábrázolásmódjában is fordulópontot jelent.

Mahaut Olladelveuse a szerzője az Egyszerű paraszt című, nagy visszhangot kiváltó regénynek, melyben sokak szerint elvetette a sulykot, szerinte viszont ez bőven belefér. Nem szokott össze-vissza hazudozni, és amit ír, annak jelentős része az életből van ellesve, állítja. Szereti az unalmasan folydogáló, nyálasba hajló történeteket, melyekben azért mindenki elnyeri méltó jutalmát. A tehetséget véleménye szerint nem lehet izgalmas cselekménnyel pótolni, és egy igazi romantikus regény-író el tudja intézni, hogy egy félszemű, kiérdemesült torreádorért hullassanak nők milliói könnyeket. Olvassák el exkluzív interjúnkat! 

H. M. Foxtrott után (és mellett) bemutatjuk a női memoárírás alfáját és ómegáját, a senkihez sem hasonlítható Malmaison bárónőt, aki – noha ő maga romantikus regényt nem írt – számos romantikus regény-alak ihletője volt (róla mintázta például Eleonora Bulldog egy korai novellája, A bécsi gyors főhősét, Irma von Katzenjammert, majd később továbbfejlesztette az ötletet az Eltemetett reményekben, ahol Verveine Laviscount alakjában ismerhetünk rá az ifjú bárónőre, de Foxtrott és más nagy nevek is merítettek tőle ihletet).

A bárónő szinte minden olyan gondolatát rögzítette visszaemlékezéseiben, amiről mások hallgattak volna. Keresetlen egyszerűséggel adja benne elő viselt dolgait, s miközben bosszankodva elmeséli, milyen nehéz volt divatos szandálhoz jutnia 1897 nyarán Genovában, még futólag sem említi meg szomszédját, Adonis Mjörköt, az avantgarde festőt, vagy Ethel Tremaine-t, a híres írónőt, akinek tőle eggyel arrébb helyezkedett el a törzsasztala az Alvilági révészhez címzett kávéházban. Az igazán fontos események elhúztak mellette, míg ő a kisállat-eleségek között válogatott.

Eddig többnyire régi szerzők műveivel foglalkoztunk. Talán többekben felmerült a kérdés: van-e utánpótlás?

A jó hír: a XXI. század megteremti a maga romantikus regényét; az innováció és az új lendület már most érezteti hatását. Az új kiadványok megfelelnek mai rohanó világunk követelményeinek.

Egyik érdekfeszítő újdonság a műfajban a mini-folytatásokban közölt romantikus regény, amely nem rabolja az olvasó idejét, könnyen megjegyezhető, egyszerű történettel operál és a szereplők száma erősen korlátozott. Ugyanakkor minden kellék megvan benne, ami biztosítja a romantikát és az izgalmat. A „Gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet” Kiadó két kategóriában jelenteti meg a műveket: (1) hátborzongató, illetve (2) gyengébb idegzetűeknek való.

Az első kategóriában a legnépszerűbb sorozat a Az elmaradt előadás Guinevere de Guise tollából. Ízelítőnek közöljük a bevezető epizódot:

Tipikus hibák a romantikus(nak szánt) levelezésben.

Az első levelet Frici írta, aki egy népszerű ifjúsági folyóirat levelező rovatában pécézte ki magának a címzettet.

Kedves Lovas Juli!

A Pajtás újság legújabb számában láttam, hogy levelezőpartnert keresel. Szerencsére itt vagyok én, így ez meg is oldódott.

Magam is szívesen levelezek lányokkal közös érdeklődésről, hobbiról. Egyetértek a hobbijaiddal, úgy mint olvasás, pingpongozás, aranyhal, szalvétagyűjtés. De ezen belül főleg a motorok érdekelnek. Te hogy állsz ezzel a témakörrel?

Akkor pár szót magamról.

Első kísérletek

(Szutymay Béla tovatűnt fiatalsága és a művek, amelyekkel megjelent az irodalom színpadán)

Bár a Memoárok megjelenésekor olvasók ezrei alighanem abban a hiszemben vásárolták meg a könyvet, hogy H. M. Foxtrott, az aranytollú regényíró életírását olvashatják benne, meglepve tapasztalták, hogy nem esik benne szó a nemes Foxtrott családról, amelynek körében fel kellett volna cseperednie. Nem találtak benne utalást Sir Archibald Foxtrottra, a költőre; Foxtrott tábornokra, a krími háború hősére; Lady Murielle Foxtrottra, az avantgarde festőre; Ingelram Foxtrottra, a hírhedt kalandorra és felfedezőre; sem mindazokra a tudósokra, művészekre, magas rangú egyházi méltóságokra, politikusokra és hittérítőkre, akik nagy befolyással voltak a világtörténelemre és akiktől minden bizonnyal tehetségét örökölte.

Ugyanis ilyen személyek nincsenek és soha nem is voltak; vagy ha voltak is, H. M. Foxtrottot, a körülrajongott szerzőt semmiféle rokoni kapcsolat nem fűzi hozzájuk. Még csak véletlen névazonosságról sem lehet beszélni, mivel a H. M. Foxtrott név mögött hazánk fia, Szutymay Béla rejtőzik. Ez a név nem vált híressé. Ilyen a sors.

Flóra röviden elmondta a cselekményt, hogy majd értsük a szemelvényeket. Van egy lány, először is, akit Dermetth Zulelykának hívnak, elipszilonnal. A lányt egyáltalán nem önmagáról mintázta, mivel egy rendkívül ellenszenves figuráról van szó. A beceneve (amit Flóra azért talált ki, hogy ne kelljen állandóan leírni az egész nevét) Zuzu. Ez a Zuzu egy gátlástalan nőszemély, aki mindenféle bajt csinál, például elkezd járni egy iskolaigazgatóval, hogy hozzáférhessen a naplókhoz, és hajdani szerelme, Gyatra Feri kémiajegyeit meghamisítsa.

Ubul egy páfránnyal takarta le tejfehér arcbőrét, hogy megóvja a perzselő naptól. A páfrányleveleket ügyesen beszuszakolta szalmakalapjába, így azok lappadt nyúlfülként omlottak orcáira. Ezt ügyesen kitalálta, mert így mindkét keze szabadon maradt. Egyik kezével utazóládáját vonszolta maga után, míg másik kezében egy ájult rózsacsokrot nyomorgatott. Két napja utazott hálókocsiban, s a rózsákat csizmaszárában tárolta, felöntve a fogmosóvize maradékával. Remélte, átvészelik az utazást.
Ez volna tehát Szicília, gondolta magában. Bár nem sokat látott belőle, a páfrányok miatt.

Részlet H. M. Foxtrott Elgyötört utazó című, nagy sikerű regényéből

H. M. Foxtrott első regényével, az Elgyötört utazóval tarolt a könyvpiacon. A borítón az állt, a kalandregény külföldön több kiadást megért, és minden alkalommal szétkapkodták. Ez nem felelt meg a valóságnak – akkor még. Azóta eltelt ötven év, és H. M. Foxtrott népszerűsége mit sem csökkent, sőt műveit 63 nyelvre fordították le és olvasók millióinak szájából hallani a büszke kijelentést: „Én csak H. M. Foxtrottot olvasok.”

Így van ez annak ellenére, hogy Foxtrott halála után megjelent visszaemlékezéseiben elárulja titkát:

Eleonora Bulldog, „a tengeri csillag”, ahogy magát nevezte, sajnos ma már nincs közöttünk. Méltatlanul elfeledte az utókor, holott kiváló írónő volt. Valamennyi regényét a tenger romantikus világa ihlette. Életében mindössze egy regénye jelent meg önbizalomhiány miatt. Kézirataira halála után bukkantak rá, melyek a kihúzott fiókokból és kinyitott szekrényekből dőltek ki. Az írónő születésének századik évfordulóján tisztelegjünk emléke előtt azzal, hogy e páratlan életműből csemegézgetünk. Dőljünk hátra a fotelben és ízlelgessük Eleonora Bulldog kifinomult stílusát!