Ubul egy páfránnyal takarta le tejfehér arcbőrét, hogy megóvja a perzselő naptól. A páfrányleveleket ügyesen beszuszakolta szalmakalapjába, így azok lappadt nyúlfülként omlottak orcáira. Ezt ügyesen kitalálta, mert így mindkét keze szabadon maradt. Egyik kezével utazóládáját vonszolta maga után, míg másik kezében egy ájult rózsacsokrot nyomorgatott. Két napja utazott hálókocsiban, s a rózsákat csizmaszárában tárolta, felöntve a fogmosóvize maradékával. Remélte, átvészelik az utazást.
Ez volna tehát Szicília, gondolta magában. Bár nem sokat látott belőle, a páfrányok miatt.

Részlet H. M. Foxtrott Elgyötört utazó című, nagy sikerű regényéből

H. M. Foxtrott első regényével, az Elgyötört utazóval tarolt a könyvpiacon. A borítón az állt, a kalandregény külföldön több kiadást megért, és minden alkalommal szétkapkodták. Ez nem felelt meg a valóságnak – akkor még. Azóta eltelt ötven év, és H. M. Foxtrott népszerűsége mit sem csökkent, sőt műveit 63 nyelvre fordították le és olvasók millióinak szájából hallani a büszke kijelentést: „Én csak H. M. Foxtrottot olvasok.”

Így van ez annak ellenére, hogy Foxtrott halála után megjelent visszaemlékezéseiben elárulja titkát: az igazi neve Szutymay Béla. Az olvasók rajongását mindez csak fokozta: alakja ettől még rejtélyesebbé, izgalmasabbá, szinte legendássá vált. A Memoárjaim első kiadása óta ez a tény már közismert, de ez nem így volt az Elgyötört utazó első megjelenésekor.

Ma már tudjuk, a regény hősét, Mrazlicsek Ubult, bár szinte semmiben sem hasonlítanak egymásra, önmagáról mintázta a szerző. Szutymay Béla tartott attól, ismerősei Ubul alakjában ráismerhetnek s így leleplezhetik titkát, ezért minden egyes Ubullal kapcsolatos tényt megváltoztatott – éppen csak annyira, hogy a hasonlóság ne legyen szembeszökő. Példának okáért Ubulra buknak a nők, míg Szutymay esetében ennek épp a fordítottjáról volt szó. Ubul a regényben frissen érettségizett fiatalember, miközben Szutymay ekkor már a harminckettedik évét taposta. Szutymay nem kedvelte a mentaszörpöt, Ubullal mégis állandóan itatja. Miután sikeresen elhomályosította a főhős és saját személye közti összefüggést, Szutymay elégedetten dőlhetett hátra kedvenc kockás fotelében, ahol tudvalevőleg regényei túlnyomó többségét megalkotta, egy díszpárnán egyensúlyozott tortaalátétet használva asztal gyanánt.

Ez a rendkívüli tehetség élete alkonyán, utolsó leheletét visszatartva, papírra vetette végső művét, a Memoárjait. Ebben végre felfedte titkát, hogyan is lett Szutymay Bélából H. M. Foxtrott, a „könnykirály”. Mint látni fogjuk, Mrazlicsek Ubultól a Leleplezésig töretlenül felfelé ívelő szakmai pályafutását magánéleti kudarcok tarkították, amelyekből azonban újabb és újabb remekművek táplálkoztak.

FOLYT. KÖV.