Az ember azt gondolná, a reménytelen szerelem nem ér. Lányregényben legalábbis nincs keletje. A meghiúsult ábrándok piacán nem sok az érdeklődő.
Csúnya dolog, ha egy szerző nem tartja magát a közte és az olvasó között fennálló néma megállapodáshoz, miszerint a szerző olyat ír, amit az olvasó olvasni akar.
De hát mit is várjunk Barbár Arankától. Húsz éve van a szakmában, már túl van mindenen. Naponta kapja a gyalázkodó leveleket, főleg nagymamáktól, akik kisunokájuk részére vásárolták meg egyik-másik hajmeresztő művét, oktató-nevelő, léleknemesítő célzattal, de ezt a tettüket már nagyon bánják.
Az egyik legkifogásoltabb alkotás a tapló Timike viszonzatlan szerelmének története, aminek a végén semmi sem fordul jóra. Timike a Ne gyere szerdán se című regény főhőse, és mindaddig még nincs is különösebb baj, míg egy telefonfülkében össze nem ismerkedik Karcsival, a végzet férfiával. Innentől kezdve minden iszonyú rosszul alakul. Főleg a Karcsi gyerek miatt, bár a tornádóról mondjuk nem tehet. Eleinte az olvasó némi elégedettséggel szemléli Timike kicsinálását, úgy kell neki, de a 45. oldal környékén már kezd túlzás lenni, ahogy Barbár Aranka elbánik vele. Timikét meg lehet sajnálni, pedig akkora bunkó. Miközben Karcsit nem lehet megutálni, holott megérdemelné. A legkegyetlenebb pillanat, amikor a végén Karcsi áll a telefonfülkében, mással beszél, vagy legalábbis úgy tesz, és rávigyorog a szatyrokat-cekkereket cipelő Timikére, akinek az egész testét csalánkiütés borítja akkor már. Tanulság nincs.
Kinek a beteges fantáziájában születhet meg ilyesmi? És egyáltalán: mire véljük ezt? Ilyet gyerekek kezébe adni? Hogy gondolta ezt Barbár Aranka?
Barbár Arankának, saját bevallása szerint, nincs fantáziája. Azt mondja, a Ne gyere szerdán se teljes cselekménye egy volt osztálytársával történt Abádszalókon. Ő csak megváltoztatta a neveket és a hecc kedvéért lecsökkentette a regényben szereplő fogyasztási cikkek árát (pl. Karcsi haverja, Tibor egy 1 literes kiszerelésű, zserbó ízesítésű Carte d’Or jégkrémet vásárol 85 forintért). Ezekkel az apró elemekkel csak szórakoztatni kívánta olvasóit, tudtuk meg tőle.
Majd hozzátette, hogy ez egy igaz szerelem története.
Elborzadtunk. Barbár Aranka közben rezzenéstelen arccal összekészítette a vasalnivalót. Elárulta, hogy készülőben van új regénye, a Cukorkát tessék, amiben megpróbál konvencionálisabb vizekre evezni. Reméljük, ígéretéhez tartja magát, mert már sok szárad a lelkén, pl. olvasói több nagyvárosban támogató csoportot hoztak létre, ahol a Barbár Aranka okozta traumát próbálják együtt valahogy kiheverni.
Azért van, akinek tetszett valami.
A vidámparkos részt többen felidézték a mentálhigiénés szakember által vezetett terápiás foglalkozáson, mint pozitívumot. Sárika (45) megérezte benne a szerelem leheletét. Ibolya (22) úgy véli, „ebben a Barbár Arankában van valami”. Valami jó? - kérdeztük. „Azt nem lehet tudni”, mondta suttogva.
A vidámparkban Karcsi a kék nyuszilufit választja Timike számára, aki titokban a hernyósat szerette volna. Timike elkámpicsorodásában benne van mindannyiunk összes csalódása.
Az emberek tolongtak körülöttük. Az árus mohón vette át a pénzt, ami undort keltett Karcsiban. Elfintorította az arcát.Egy lepusztult külsejű család vattacukrot evett mellettük, mások szotyolát rágcsáltak és szórták a héját mindenfele, vagy szintetikusan előállított jégkrémet csomagoltak ki, és a papírt körülbelül a szemetes irányába dobták. A büfé környékén csoportosultak a népek. Ott volt a legtöbb szemét.Karcsi nem vágyott különösebben a vidámpark szolgáltatásainak igénybevételére. Timike látszólag örült a lufinak, de teljesen megnémult. A trolin még előadott egy véget nem érő történetet valami tanárral folytatott küzdelméről, de aztán mintha kikapcsolták volna. Talán meghatódott a nyuszilufitól. Vagy – hálátlan kis dög.- Na mi van, Timike, hazamenjünk? - kérdezte Karcsi lekezelően. Ez a Timike nem becsüli meg magát.- Ne – mondta Timike. - Maradjunk.- Ha ragaszkodsz hozzá – mondta Karcsi, és elindultak befelé a vietnami papucsos, leevett pólós emberek nyomában.Karcsi úgy érezte, mindenki csak körbe-körbe kering, és ugyanazok a fejek jönnek szembe tíz percenként. Ebben egy idő után már teljesen biztos volt. Talán statiszták, akiket azért béreltek fel, hogy úgy tűnjön, mintha lenne itt látogatottság. Ez megmagyarázná azt is, miért ilyen tróger külsejű mindenki – nyilván a munkanélküliek közül válogatták őket. Persze meghirdetni nem lehetett az álláslehetőséget, mert akkor mindent elárultak volna. Inkább mindenki szólt egy megbízható ismerősének. Titoktartási nyilatkozatot írtak alá. Nem ajánlottak nekik nagy pénzt, de juttatásként dobozos kóla, összeaszott kókuszgolyó, mustáros virsli és hasonlók jártak a jelentkezőknek. Vagy esetleg egy-egy rövidebb börtönbüntetést is elengedtek egyeseknek, mondjuk ha egy teljes évre leszerződnek. Azt Karcsi még nem találta ki, hogy műpénzzel fizetnek-e a büfékben és a rozzant elárusító-helyeken, vagy kapnak egy keretet, amivel gazdálkodhatnak. Inkább a játékpénz fele hajlott, mert az igazi pénzzel le is léphetnének. Átnyújtják a játékpénzt a beavatott büfésnek – az a kövér ember ott éppen például -, kicsit közelebb hajolnak és elsuttogják a jelszót („A munka nemesít”), mire a büfés gyorsan előkap egy lángost tejföllel papírtányéron. Az elégedett kuncsaft biccent és távozik. A gyerekeiket is hozzák, vagy kölcsönkért gyerekeket, akikkel nyugodtan kiabálhatnak, mintha igazi család volnának. Aztán kárpótlásul lufit meg perecet vesznek nekik a kamu pénzen. Van egy titkos toborzóiroda is a Városligetben, lottóárusnak álcázva. Ott lehet ajánlkozni.A másik érdekes jelenség a talált tárgyas fickó. Valami nem stimmel vele. Csomószor elhagyja a posztját és túlságosan könnyen elegyedik szóba a papucsosokkal. Ismeri mindet, erre mérget lehet venni. Sőt, Karcsinak az a rossz érzése támadt, hogy a talált tárgyas muksó a főnökük, és ellenőrzés céljából kapcsolja le egyiket-másikat. Esténként, elszámolásnál a különösen jó munkaerők, akik minden ellenőrzésen maximum pontszámmal mennek át, választhatnak valamit a talált tárgyak közül. Mobiltelefont, kulcstartót, játékállatot, előjegyzési naptárt. Mikor mit. De mindig dobnak valami koncot, a rend és fegyelem fenntartása végett.Timike is kissé zavarodott lett.- Ezt az embert már ötödszörre látom – jegyezte meg. - És mindig eszik valamit. Nem lesz ennek jó vége. És amikor először láttam, még volt két gyereke, az a kancsal kisfiú meg egy tíz év körüli lány, ragtapasszal a térdén és a könyökén. Hova tűntek?- Talán vécére mentek – felelte Karcsi, aki nem tartotta Timikét érdemesnek arra, hogy megtárgyalja vele gyanúját. - Vagy cserélni kell a ragtapaszt az elsősegély-állomáson.- És egyedül mentek, míg az apjuk tömi a fejét?- Vannak ilyen családok – vetette oda Karcsi. - Nem ülünk fel valamire?Timike egy mesevonat-szerűséget választott. A sor meglehetősen hosszú volt, verekedő gyerekekkel, mobiltelefonáló, nagy göndör frizurát viselő nővel és egyéb, nagy számú résztvevővel. Timike szerint a mesevonatok mindig bedöglenek. Karcsi felsóhajtott. Egy idősebb pacák, aki atlétatrikóban feszített, egy közeli bódéból szájban robbanó cukorkát szerzett a verekedő gyerekeknek. Így lett egy kis nyugtuk a sorban állóknak. Karcsi észrevette, hogy a pacák egy kis kupon-füzetet gyömöszölt vissza a pénztárcájába, mikor visszaállt a sorba.- Elnézést, megkérdezhetem, honnan van ez a kupon-füzet? - kérdezte Karcsi hirtelen ötlettől vezérelve.A pacák rábámult.- Milyen kupon-füzet?- Hát amivel a robbanó cukorkáért fizetett az előbb az árusnál. Ez csak a Vidámparkban használható?- Ööö... Igen, csak a Vidámparkban.- És hol lehet ilyenhez hozzájutni?- Ööö... éves bérlethez jár. Éves bérlethez. De az nagyon sokba kerül!- Á, értem. Maguknak éves bérletük van. Ki tudják használni?- Hogyne. Gyakran jövünk. Nem messze lakunk.- Szinte naponta itt vannak, nem? - kíváncsiskodott tovább Karcsi, ami szemmel láthatólag zsenírozta Timikét.- Nem, nem naponta... Munkahelye is van az embernek, ugye, nem lehet mindig szórakozni – makogta az atlétatrikós ember.- Hát igen – helyeselt Karcsi. - Mivel foglalkozik, ha szabad kérdeznem?- Ööö... horgász... - kezdte bizonytalanul az atlétatrikós, a gyerekek is őt nézték. - ...felszerelést árulok. Egy horgászfelszerelés-üzletben – egészítette ki.- Nahát, milyen érdekes – mondta Karcsi, de ekkor Timike rángatni kezdte.- Mi bajod? - nézett rá Karcsi. Timike arckifejezése nem tetszett Karcsinak.Közben a sor haladni kezdett, és az atlétatrikós ember a gyerekekkel bejutott a következő fordulóba. Elnyelte a medvebarlangra emlékeztető, jobb napokat látott épület.- Miért kellett mindenki füle hallatára a kuponokról faggatóznod? - sziszegte Timike a foga közt. - Olyan kínos volt! Mit gondolhatnak az emberek rólam, hogy egy ilyen olcsójánossal randizom? Kiült a sajnálat az arcukra!- Jaj, ne kezdd ezt a hülyeséget – nyögött Karcsi.- Meg hogy megéri-e az éves bérlet!- Csak érdeklődtem. Szeretek informálódni.- Nem, irigykedtél rájuk, hogy gyakran jönnek.- Irigykedtem?- Igen, de főleg azért, hogy kuponnal fizetnek a robbanós cukorért. Teljesen megváltozott az arckifejezésed!- Na azért ez túlzás, Timike. Miért, ha van kuponos akció, te nem szeretnél tudni róla?Timike válaszra sem méltatta. Milyen kis pukkancs, gondolta Karcsi. Most jön az, hogy többet nem szól hozzá. Kit érdekel. Fogalma sincs, hogy ő minek akart a végére járni ezzel a kérdezősködéssel. Na mindegy.- Nincs kuponos akció – mondta Timike lassan. - Ahogyan éves bérlet sincs.- Honnan tudod? - kérdezte Karcsi tátva maradt szájjal.- Amíg sorban álltunk a kasszánál, volt időm tanulmányozni a kifüggesztett tájékoztatót. A társalgásod nem volt ugyanis túl szórakoztató.- Akkor minek lógsz velem?- Esettanulmány a disszertációmhoz.- Na jó. Akkor biztos arra is van tipped, mért hazudott az atlétatrikós muksó.- Nem tetszett neki a hangnem – vágta rá Timike. - Semmi közöd a kupongyűjteményéhez.Mikor végre bejutottak a mesevonatba, Karcsi fejében zűrzavar lett úrrá. A bunkó Timike logikai láncot kovácsolt. A bunkó Timike agyában összeállt a kép. Timike is gyanakszik. De ő se hajlandó gyanúját megosztani vele. Viszont körülbelül három perce már mindketten tudják, hogy mindketten tudják. Mindketten sejtik, hogy a Vidámpark – imázsjavító titkos akciójában – munkanélkülieket alkalmaz egészségtelen ételekre beváltható kuponokért statiszta munkakörben.Karcsi feltette magában, hogy ha Timike makacsul hallgat, ő se mond semmit. Legközelebb meg majd az Állatkertbe mennek.
Timike, a kifüggesztett tájékoztatók tanulmányozója, végül dicstelenül távozik a regény utolsó lapján, és többet nem hallunk róla. Karcsi valamivel jobb sorsra jut: még felbukkan két Barbár-regényben, noha csak mellékszerepben.
A szerelem fuvallatát (avagy leheletét) még keressük a Barbár-életműben.
