Első kísérletek
(Szutymay Béla tovatűnt fiatalsága és a művek, amelyekkel megjelent az irodalom színpadán)
Bár a Memoárok megjelenésekor olvasók ezrei alighanem abban a hiszemben vásárolták meg a könyvet, hogy H. M. Foxtrott, az aranytollú regényíró életírását olvashatják benne, meglepve tapasztalták, hogy nem esik benne szó a nemes Foxtrott családról, amelynek körében fel kellett volna cseperednie. Nem találtak benne utalást Sir Archibald Foxtrottra, a költőre; Foxtrott tábornokra, a krími háború hősére; Lady Murielle Foxtrottra, az avantgarde festőre; Ingelram Foxtrottra, a hírhedt kalandorra és felfedezőre; sem mindazokra a tudósokra, művészekre, magas rangú egyházi méltóságokra, politikusokra és hittérítőkre, akik nagy befolyással voltak a világtörténelemre és akiktől minden bizonnyal tehetségét örökölte.
Ugyanis ilyen személyek nincsenek és soha nem is voltak; vagy ha voltak is, H. M. Foxtrottot, a körülrajongott szerzőt semmiféle rokoni kapcsolat nem fűzi hozzájuk. Még csak véletlen névazonosságról sem lehet beszélni, mivel a H. M. Foxtrott név mögött hazánk fia, Szutymay Béla rejtőzik. Ez a név nem vált híressé. Ilyen a sors.
Foxtrott így ír utolsó nagy vállalkozásáról emlékirataiban:
Életem eltelt, az éveim elszálltak. Regényeimet hagyom örökül az emberiségre, és betegágyamon, melyben jelenleg is fekszem, még megtoldom ezt az örökséget Memoárjaimmal. Kicsit nyom a matrac, de a kedvesnővér, aki gondomat viseli, rám ripakodott, hogy meg ne merjek nyikkanni, mert már elege van a hozzám hasonló nyámnyila és kényeskedő férfiakból, akik csak az idejét rabolják. Ezért inkább lakatot teszek a számra, nehogy kivívjam magam ellen rettenetes haragját.
Szomorú tény, hogy az említett egészségügyi dolgozó teljes tudatlanságban volt afelől, kinek az ápolását bízták rá, különben megválogatta volna szavait. Mint annyi hozzá hasonló nő, úgy az ő könyvespolcán is bizonyára ott sorakozott a sok remekmű: a Bella nehézségei (könnyfakasztó, gyönyörű történet, ezzel kezdjék, ha még nem olvastak Foxtrottot), a Hörghurut Velencében, a Ki akar gazdag férjet? vagy az első igazi átütő siker, A bamba szívtipró.
Szutymay Béla egyszerű családból származott. Három nővére nem hagyta érvényesülni, és szinte alig jutott szóhoz közöttük. Ebből fakadó keserűsége vezette a naplóíráshoz, majd az olyan történetek kitalálásához, melyekben a sokat locsogó, üresfejű nők jól pórul járnak. Egyik legelső gyermeki alkotásában, az Irén pofára esik című novellában a hízásra hajlamos, tehénszerű jelenség, Irén (akiben nem nehéz felismerni Szutymay középső nővérét, az utálatos Jolánt), miután mások előtt letorkolja kisöccsét, kikosarazásban részesül utolsó reménye, az ötvennégy éves, erősen kopaszodó Aladár által. Szutymay évekkel később, már patikusinas korában felismerte, hogy a nők ilyen műveket nem szeretnének olvasni, és ha meg akar gazdagodni, a korai próbálkozásaival szinte teljesen ellentétes megközelítésből kell tálalnia a cselekményt. Egy merész döntéssel átdolgozta a novellát, melynek címe Vágyak vihara lett. Ebben Irén, a harmincas éveit taposó, de alapvetően jólelkű postáskisasszony szerelemre gyúl egy ismeretlen bajszos férfi iránt, de közben nem tud lemondani jól bevált udvarlójáról, Aladárról sem, akinek már amúgy is fűt-fát ígért. Őrlődik a szenvedély tüzében, melyet a nyalka bajszos férfi szított fel benne! A végkifejletet nem áruljuk el. Mindenesetre ez a novella az első jele annak, hogy Szutymay ráérzett a dologra.
Időnként azonban később is elő-előbukkant írásaiban a régi motívum, bár szerkesztői ügyesen rávették, hogy tompítson rajtuk valamelyest. A várúr ivadékaiban például, melyet Foxtrott egy akut szerelmi csalódása (igen, Oltványossy Irmáról van szó, róla majd később) után vetett papírra öt nap alatt, előtörnek a régi sérelmek. Guido Umfreville, egy kereszteslovag szerelmi és utálati életét tárgyalja nagy részletességgel és hibátlan, mélyre hatoló lélekelemzésssel. Az alábbi idézet egy drámai pillanatot tár elénk: a még ifjú Guido örökösének születéséről értesül.
- Oh ne! – suttogta Guido, kezébe temetve arcát. Arisztokratikus vonásait még jobban kiemelte az emberi szenvedés, és elgörbült, formás szája a reszketéstől egészen ribizliszínűvé vált. A hír lesújtotta. Ludovica tehát megszülte a gyermeket, a kis szörnyeteget, aki az ő nevét fogja viselni, az Umfreville-ek ősi nevét. Ludovica úgy nézett ki, mint egy tehén, de neki frigyre kellett lépnie vele.
- Ó, utálat! – nyögte Guido, s kecses vonalú orrát elfintorította.
(Nyilván felidéződtek benne annak a rosszul sikerült házasságközvetítésnek legkegyetlenebb pillanatai is, mikor majdnem elvette feleségül Prézli Jankát, a fűszer és gyarmatáru kereskedő, Prézli Ödön egyetlen leányát, de erről majd a maga idejében.)
Na hát folytatnám még, de már leragad a szemem. Pedig most kezd izgalmassá válni! Folyt. köv.
