Flóra röviden elmondta a cselekményt, hogy majd értsük a szemelvényeket. Van egy lány, először is, akit Dermetth Zulelykának hívnak, elipszilonnal. A lányt egyáltalán nem önmagáról mintázta, mivel egy rendkívül ellenszenves figuráról van szó. A beceneve (amit Flóra azért talált ki, hogy ne kelljen állandóan leírni az egész nevét) Zuzu. Ez a Zuzu egy gátlástalan nőszemély, aki mindenféle bajt csinál, például elkezd járni egy iskolaigazgatóval, hogy hozzáférhessen a naplókhoz, és hajdani szerelme, Gyatra Feri kémiajegyeit meghamisítsa. Gyatra Feri ugyanis utálja Zuzut, és többször megmondta neki, hogy inkább járna a Ripityom Debellával (a legrondább lány az iskolában), mint vele. Fenyegetését aztán kénytelen beváltani, és hogy Zuzut lerázza, falból minden pénteken moziba megy Debellával. De Zuzu persze mindent elhisz, és majd felrobban mérgében. Mikor Gyatra Ferit meghúzzák kémiából, Zuzu Afrikába utazik, hogy pihentesse idegeit. Luxusszállókban lakik. A pénzt, mint Flórától megtudtuk, úgy szedte össze rá, hogy két hétig Mel Gibson személyi titkára volt. A luxusszállók egyikében megismerkedik egy portugál kapitánnyal, aki elveszi Zuzut feleségül. Az iskolaigazgató erre kiugrik az ablakon, de csak az orra vére ered meg. Ez a regény első két oldala. Utána következik a tulajdonképpeni cselekmény. Zuzu és a kapitány a Kanári-szigetekre mennek, hogy találkozzanak Félszemű Antallal, a magyar származású kalózzal. Félszemű Antal egy rendkívül vonzó, férfias jelenség, és nem is félszemű igazából, csak tetteti. Na és itt jön egy részlet:

Ekkor Antal előbukkant egy pálmalevél mögül, s enyhén brutális, cserzett bőrű arcát felfedte a látogatók előtt. Sötétkék szemei, mint foszforeszkáló üveggolyók, agresszív benyomást keltettek. Nyilvánvaló volt, hogy ez a magas, hámló vállú tengeri rabló sok mindenen keresztülment már az életben. Könyörtelen vonásai is erről tanúskodtak. Persze életét a legnagyobb titokzatosság övezte. Senki sem tudta, hogy Kőbányáról származik! Antal köpött egyet, és előrelépett. Mikor meglátta a portugált, hangosan böfögött. Zuzu még nem mert előkúszni a homályból, nehogy az ő láttára meg elhányja magát. Figyelmeztették, hogy Antal szemérmes, visszahúzódó egyén, aki, ha magányában háborgatják, igen gusztustalanul reagál. Így Zuzu rejtve maradt. A portugál megszólította Antalt, perfekt franciasággal:
- Bonjour, Antoine, hadd mutassam be a feleségemet, Zuleica Dermetth-et, vagyis tegnaptól már Madame Zuleica Ottrombát.

Antal unottan vette szemügyre a portugált, majd odanézett, amerre az mutatott. De ott egy szál nő nem volt. Zulelyka egy majomkenyérfa mögött lapított.
- Mit mondjak, szép nő - mondta végül Antal, mert úgy érezte, a helyzet ezt kívánja. Ő is kifogástalan franciasággal beszélt, amelyet egy ötnapos párizsi tartózkodás során sajátított el. A két régi barát négy éve vált el, s most hirtelenjében nem is tudták, hogyan fejezzék ki gyengéd érzelmeiket. Ezért igyekezték a lehető legunottabb arckifejezést mutatni. A portugál, a kemény férfiak technikáját követve, lekicsinylő kézmozdulatot tett.
- Hát, úgy szedtem össze, hamarjában - magyarázta. - Nem volt időm válogatni, a rendőrök a nyomomban voltak. Csak úgy kutyafuttában, sötétben, érted. Mert ráadásul áramszünet volt a Grand Hotelben.

Antal bólintott. Tudta, hogy mennek ezek a dolgok. Kemény férfi volt, reggelire nyerstojást evett, míg hű inasa, Gaston, kivasalta a halálfejes kalózingét. Antal odamordult Gastonnak, hogy vendégek érkeztek, szolgáljon fel valami ehetőt. Gaston éppen süteményt sütött, bográcsban, és a szabad élet szépségeiről énekelt. Antal kalyibája hívogatóan sejlett fel egy pálmafa mögött.

Gaston hozott egy kinyitható kempingasztalt, amelyre brüsszeli csipketerítőt borított. Zuzu már sokszor hallott a Félszemű mesés gazdagságáról, de erre azért nem számított. 1850-es évekbeli darab volt, brüsszeli csipke. A fa mögül figyelt, alábbhagyott-e már a kalóz böfögési hajlandósága.

Gaston hamarosan megjelent az ezüst eszcájggal, mögötte egy kisinas hozta a limoges-i porcelánt. Egy fiatal pincér levesestálat hozott. Antal ráförmedt Gastonra:
- Aztán mire üljünk, te degenerált?
Modorából is érződött, hogy rendkívül veszélyes férfi. Fogai félelmetesen fénylettek. Valahogy mégis szimpatikusnak tűnt.

Gaston csettintett, mire két néger szolga érkezett, két hatalmas székkel. Tömör tölgyfa mindkettő, rajtuk selyemhuzat, a Ming-dinasztia korából, hagyományos motívumokkal. A két férfi helyet foglalt, Gaston kiosztotta a damaszt-partedliket, mindkettő Pierre Cardin tervezése. Antal mellékesen megkérdezte:
- A nejed őnagysága nem tart velünk?
- Ó, dehogynem - kapott észbe a portugál. - Zouzou, merre vagy?

Zuzu nagy nehezen előkecmergett. Új ruháját viselte, amelyet férje ajándékba vett neki, esküvőjük napján. Níluszöld tafota, mély kivágással. Magabiztos léptekkel csatlakozott a két kalandorhoz, akik a megterített asztalnál várták. Antal, mikor meglátta, üdvözlésképpen az orrába túrt (a sajátjába). Ezen a ceremónián Zuzunak át kellett esnie. Nyers férfiak esetén el kell néznünk az efféle dolgokat. Világlátott nő volt, így sikerült megőriznie hidegvérét. Gaston, aki igen gyorsan átlátta a helyzetet, rögtön kiszúrta, hogy további ülőalkalmatosságra lesz szükség. Elrendelte, hogy Benigna, a cseléd tüstént hozzon egy széket. Benigna Rotunda María Pilar Dolores Juaníta de Melocotón, Antal kétbalkezes szobaleánya már iramodott is, hogy gazdája vendégének széket hozzon. Megjelent egy gyönyörű székkel, amelyet illatos fából faragtak, s amely fölött elefántcsont nyéllel és vázzal egy napernyő terpeszkedett el a székhez erősítve. A nyélből egy kis tükör állt ki, hogy a hölgyek könnyen ellenőrizhessék sminkjüket. Benigna sután megállt, s mikor Zuzu helyet foglalt, megkérdezte:
- Legyezgessem a hölgyet, uram?
- Legyezgesd, fiam - vetette oda Antal, aki a női személyzettel, amely egy személyből állt, igyekezett lovagias hangot megütni. Benigna elővett egy méretes pálmalevelet, s ütemes mozdulatokkal legyezni kezdte Madame Zouzou-t. A társalgás nehezen indult be. Gaston felszolgálta a teknőclevest, s mint jól képzett ceremóniamester, maga kezdte a beszélgetést:
- Rendkívül meleg ma az idő, ha szabad megjegyeznem, szépséges Madame. Hódolatomról biztosíthatom.
Zuzu nem értett az itteni etiketthez. Kicsit furcsa volt. Azt mondta:

- Igen, nagy a hőség. Nagy a pára is.
- Az nagy. Hódolatomról biztosíthatom - hangzott a hű szolga felelete.
A teknőclevessel a portugál igen meg volt elégedve, s vidáman a Félszeműhöz fordult:

- No, öreg cimbora, most aztán rajtad a sor, mesélj, hogy megy a sorod – mondta elnyújtózva a széken, amelyen csak úgy ropogott a minőségi selyemkárpit. Gaston közben lábtartókat osztott szét (antik fafaragás), majd elsietett, hogy utánanézzen a második fogásnak, a kókuszos pulykának.
- Meséljek, mi? – horkant fel Félszemű Antal, a tengeri rablók példaképe. – Nem vagyok én olyan. Inkább mesélj magad. Vagy a kedves madame.

Zuzu nem szólt semmit, mivel a francia sosem volt az erőssége.
- Mi lett az első feleségeddel, például, hogy egyet mondjak – szegezte neki a kérdést végül a Félszemű.
- Ja, vele – mondta a portugál. – Hát, kérlek, elhalálozott. Nagy féltékenységi jelenet volt.
- Lelőtted?
- Hova gondolsz? Az volt a rögeszméje, hogy megcsalom a trafikosnővel, aztán egyik este úgy őrjöngött, hogy megütötte a guta, kérlek. Csak úgy nyekkent a padlón. Mondom neki, ne vagdosd magad a földhöz, hallod-e, erre semmi válasz.
- Azonnal kész lett, mi?
- Most mondd meg. Az idegek. Nem jó velük játszani.
- Na itt a csirke – jelentette be Gaston. – Emberes adagot, igaz, madame? Jó erőben kell lenni ezen az éghajlaton. Hódolatomról biztosíthatom.
Zuzu kicsit unta már ezt a szertartásszerűen ismétlődő ostoba bókot. Elfogadta, amit Gaston leszelt neki a pulykából, és csak annyit mondott:
- Izé, Gaston, még egy kis kókuszlikőrt.
Gaston töltött, majd kiszolgálta az urakat is, akik tovább beszélgettek a különböző fajta idegbetegségekről, amelyekben közös ismerőseik szenvedtek.

Zuzu gondolatai közben elkalandoztak. Eddigi életét gondolta végig. Augusztusban lesz tizenkilenc. És már egy igazgatóval is járt! És megbosszulta a Gyatra Ferit! Tegnap meg egybekelt egy portugál hajóskapitánnyal, aki legalább harminc éves! És reggel sikerült úgy besütnie a haját, ahogyan akarta! A sminkje háromszor olyan vastag, mint amit Kőbányán megengedhetett magának, a ruhája pedig tízszer olyan ízléstelen! Összességében nem alakultak rosszul a dolgok. Na persze némi nyelvtudást össze kell szednie. A portugál beszél franciául, de nyilván nem árt, ha megtanul portugálul néhány alapvető dolgot. Például a portugál keresztnevét. Eddig a biztonság kedvéért drágámnak szólította, már ha egyáltalán szólt hozzá, de elképzelhetőnek tartotta, hogy a jövőben változatosabban kell fogalmaznia. 

Hát eddig tartott az első részlet. Aztán, mint Flóra elmondta, Zuzu és a portugál továbbutaznak a görög szigetvilág egyes pontjaira, ahol a portugál egyéb rejtélyes és baljós ismerőseivel találkoznak. Időközben Gyatra Feri szakít Debellával, hiszen már nincs értelme folytatni a kapcsolatot. Átmegy a kémia pótvizsgán, majd a szalagavató bálon rásózza Ripityom Debellát az iskolai kiskórus egyik tagjára. Érettségi után Feri Görögországba utazik, ahol Naxosz szigetén összefut az Ottromba családdal, vagyis a portugállal, Zuzuval, közös gyermekükkel, az 1 hónapos Sévérine-nel és Szenyor Ottromba unokahúgával, Ramonával, és keresztfiával, Maurice Beefsteak-kel, akik időközben csatlakoztak hozzájuk. A nagy találkozás Zuzu és Gyatra Feri között, Flóra szerint, a regény csúcspontja.

Feri kezében egy olvadófélben levő fagyi volt. Puncs-vanília. Nem tudta, mit is mondjon. Zuzu volt az, nem kétséges, egy kicicomázott, önelégült nagyvilági nő formájában, széles karimájú kalappal. A gazdagság csak úgy sütött róla. Retiküljét smaragdok díszítették, mögötte sétált hófehér kötényben a dadus, egy márkás babakocsival. Zuzunak is torkára forrt a szó. Óriási volt a meglepetés. Hajdani szerelme, Gyatra Feri, mint érettségizett fiatalember állt előtte, a háttérben húzódó oleánderek kiemelték olajbarna bőrét. A nap szemből sütött, de Zuzu azonnal felismerte a szikár alakot. Ezer közül is felismerte volna.
Feri kezdte meg a kommunikációt. Száját ugyan nem nyitotta szóra, ellenben erős, barna karját lendítette meg, s egyenest Zuzu jól szabott kínai selyem báli belépőjéhez vágta alig megkezdett fagylaltját. A rózsaszín és fehér lé egymásba folyva kúszott lefelé a tükörsima selyemruhán, míg kis tócsákban földet nem ért az oleánderek árnyékában. A dadus metsző sikolya tetőzte be a kis jelenetet.

Zuzu nem mozdult, csak halványan érezte, ahogy sípcsontján végigfolyik a ragadós lé. Azt sem vette észre, hogy a dadus jajveszékel, zsebkendőt keres, majd hisztérikus zokogással ráveti magát asszonya lábára, ruhájára, s a szökőkútnál vízbe mártogatott keszkenőjével próbálja eltüntetni a nyomokat. Feri sem mozdult. Zuzu arca egészen átlényegült: itt volt Gyatra Feri, a bosszúálló lovag, és íme épp egy pillanattal ezelőtt lett ő a bosszúja célpontja.

Feri önkéntelenül lekevert neki egy pofont. Zuzu a földre tántorodott, üres szemekkel nézett, és úgy maradt.
- Mi tagadás, szívesen belédrúgnék – mondta Feri azon a nyelven, amelyen Zuzuhoz már másfél éve nem szólt senki. – De sajnos nagyon fáj a lábam.

A dadus ebben a pillanatban futott el a csecsemővel a karján, hátrahagyva a márkás babakocsit.

- Feri – kezdte Zuzu, mert magához tért. – Hogy vagy?
- Remekül – felelte Feri hetykén. – Itt nyaralok.
Akkor hallgattak. Zuzunak folyt az orra, zsebkendője nem volt.
- Na és mi ez az egész – mondta végül Feri.
- Semmi – hüppögte Zuzu. – Csak az életem.
- Pénz, hírnév, ragyogás?
- Férj meg gyerek. Rokonok. Rakás pénz. Személyzet. Nagy vakációk.
- Miféle férj? Az igazgató kiugrott miattad.
- Tudom. De hálistennek csak bokatörés. Hallottam. A dadus most mindent fellármáz. Luís ki lesz akadva, hogy már megint miattam megy a cirkusz.
- Luís meg a férj?
- Igen. Casablancában ismerkedtünk meg. Romantikus, mi?
- Fogadjunk nem. Mikor volt az esküvő?
- Másfél éve. Casablancában. A szálloda kápolnájában. Nem volt virág, se ruha. Egy fillérem se volt. De Luís vett mindent. Aztán kezdődött a rohanás. Kanári-szigetek. Egy kétes cimboránál degeszre ettük magunkat. Aztán Görögország, Naxosz, Kréta. A többire nem emlékszem. Mármint arra, hogy minek is hívták őket. Aztán jött Luís unokahúga, meg ez a Maurice. Kedélybeteg.
- És mit tartasz ebben a pompás retikülben?
- A világon semmit. Valódi smaragdok.
- És milyen ez a Luís?
- Jó. Sose kérdezősködik, ha pénzt kérek. De nemsokára tengerre száll. Imádja a tengert.
- Szóval bőkezű milliomos férj.
- Van ilyen – rántotta meg a vállát Dermetth Zulelyka.
- És milyen az élet, úgy általában?
- Hát... Antoinette kihozza a kávémat. Ramona trappol a nappaliban, Sévérine torkaszakadtából üvölt, a dadus csitítja. Ramona esküdözik, hogy megmérgezi. Maurice zörgeti az újságot és krákog.
- És Luís? Ő is trappol?
- Nem. Ő a Rubik-kockával ügyeskedik vagy elmegy rákászni. Jacht-klubba is jár. Estélyek, kaviáros szendvics, szardíniapástétom. Ilyesmi. Tudod, újgazdag. Néha elviszi Ramonát, hogy megpróbálja kiházasítani. Vérmes remények. A múltkor is megkarmolt valakit. De ez semmi. Maurice az igazi próbatétel.
- Gondolom. Kopaszodik és szürcsöli a levest, miközben az izmait dicséri.
- Nem igazán. Általában meg sem szólal. Állandóan nyakkendőt hord, autótúrákra megy, órákat szerel. Luís keresztfia. A szülei meghaltak egy szörnyű balesetben. Eltaposta őket egy bivalycsorda. Véletlenül történt, mikor hazafelé tartottak, és kikötődött a cipőfűzőjük. Egy pillanat műve volt.
- Tragikus. Barátai nincsenek ennek a Maurice-nak?
- Neki? Egy szál se. Mondom, hogy nem beszél. Van egy szalvétagyűjteménye, állítólag nagyon értékes. Ez ügyben néha elutazik.
- Szerelme van-e?
- Ugyan. Senkit sem ismer.
- Egy másik szalvétagyűjtő esetleg.
- Nem hiszem. Luís azt ígérte, a szezon végére beszerez neki egy helybeli menyasszonyt. Olyan jól el tudja intézni az ilyesmit. Érzéke van hozzá.
- És Maurice? Lelkesedik az ötletért?
- Nem tud róla. Majd kész helyzet elé állítjuk. Luís szerint Maurice nem találja a helyét.
- Nem hívsz meg uzsonnára, ha már rád pazaroltam a fagyimat...
- Elég undorító kérés.
- Nézd, Zulelyka, bosszúm jogos volt. Ostobaság lenne a sértődötted adnod, amikor ilyen szerencsésen elintéződött minden: te megkaptad a magadét, én meg vígan nyaralok. 

Flóra egyelőre nem tervezi a folytatást, mivel az iskolaújság visszautasította a mű közlését. Esetleg átdolgozza ráérő idejében (húsvéti szünet talán), hogy közlésre alkalmas legyen. Valószínűleg kiír belőle pár szereplőt, cserébe viszont lesz egy vulkánkitörés. Már régóta szeretne valami olyat írni, amiben az emberek fejvesztve menekülnek. Sok sikert kívánunk neki.